Födő Gábor

"Födő Gábor mielőtt 2000-ben felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetemre, Baksai József és Szurcsik József mellett már kellő szakmai alapokat kapott a Novus Művészeti Szakiskolában. Így Födő az egyetemen a művészellátó helyett már inkább a barkácsboltba járt alapanyagokat keresve, lévén a klasszikus technikáknál már jobban érdekelték azok megújításának lehetőségei. E kutakodásaiban ösztönzést jelentett számára a Makói Művésztelep, ahol a kétezres évek elején Roskó Gábor és Madácsy István vezetésével dolgozhatott. Az egyetemi évek alatt egyszerű, ám hagyományos képsokszorosító technikákkal dolgozott, de linómetszeteit vagy szitanyomatait rendhagyó hordozó felületekre vitte fel: műanyag szatyrokra, zsákra, csiszolópapírra, tükörfóliára. Hordozói olyan felületek, amelyek éppúgy részei mindennapjainknak, mint az ábrázolt jelenetek. Képtémái hétköznapiak, szereplői mindannyiunk számára ismerősek, kifejezésmódjuk pedig a végletekig redukált. A térbeli, környezeti elemek teljes elhagyása ellenére az alap semleges síkján kirajzolódó alakok alapszínekkel nyomott sziluettjei kis magyar valóságunk ismerős alakjai: bácsi húzós kocsival, asszony piros otthonkában, diplomatatáskás hivatalnok vagy mobiltelefonáló nénike. Velünk azonos térben és időben mozognak ők, ahogy a képek címeiként szolgáló elejtett mondattöredékeik is a sajátjaink. A közérthető és szerethető kortárs művészet programját Födő Gábor is magáénak vallja, szereplői felett nem ironizál és nem ítélkezik, hiszen ő maga is része annak a közegnek, amelyből képeit építi." Révész Emese "Födő Gábor művei mindig ugyanazt a világot járják körül; a kisember életét, aki a nagy események alatt és néha azok ellenére él." Gárdonyi László