Dréher János

Képeim jellegzetessége az anyagszerűség, rétegzettség. Vakolatszerűen rakom egymásra a különböző vastagságú rétegeket. Az egymásra halmozott anyagmassza területrétegeit, geometrikus és asszociatív formáit, motívumait és jeleit még többnyire nedves állapotban rakom fel, alakítom egymás mellé, egymásra, illetve egymáshoz viszonyítva. Képeim az egymásra hordott rétegek által erős színredukción mennek keresztül, míg végül egy visszafogott monokróm állapot jön létre, ahol a szürkék, fehérek, homoksárgák dominálnak. Ezekkel a fehér monokróm faktúrákkal az emberi építészetet és annak korszakait próbálom megidézni, visszaadni az idő építő-romboló munkájának metodikáját. Érdekel, hogy a városi fal-lepusztult és újjáépített-, hogyan hat az emberre, hogyan válik egységgé töredékei és jelei által, hogyan lesz belőle gondolatiság, eszme, művészetet hordozó forma, önálló mű. Műveim nem narratív jellegűek, nem kívánok történeteket elmesélni, inkább állapotokat rögzítek, tényeket, melyek azonban tele vannak kétségekkel. A rétegzettséggel próbálom úgy bemutatni a jelenségeket, hogy sejtetem azt is ami alatta van. A töredék falak , kövületek és ezek rétegei maga a szerkezet. Ez az anyagszerű rétegzettség kapcsolja össze a reliefszerű, háromdimenziós térszövevényt az időszövevénnyel, a folytonosságot az emlékezettel. Mindegyik állapot bejelenti a következőt és tartalmazza a megelőzőt. Továbbra is a falak-álfalak kompozícióim ihletői a maguk rétegzettségében, felületeiben, egyre inkább finomabb, letisztultabb, konstruktívabb megoldásokra törekedve. A nagy méretek -sokszor kisebb egységekből összerakva- és a sorozatok érdekelnek, melyek egymásra épülnek, folytonosságot mutatnak, folyamat-ábrák.