Családi Kriszta

Kompozícióimat szinte már monomániásan létrehozott, sűrűn pöttyözött felületek határozzák meg. A pont számomra nem pusztán formai elem, hanem szimbólum: az emberi jelenlét és az emberek közötti kapcsolódások jele. A sok apró egység együtt tömeget, hálózatot, élő rendszert alkot — azt a sokaságot, amely körülvesz minket, és amelyben saját létezésünk is folyamatosan újrarendeződik.

A pontozott felületek ugyanakkor fátyolként is működnek: egyszerre rejtenek el és fednek fel. Mintha a látható világ felszíne mögött egy másik, nehezebben megközelíthető dimenzió húzódna meg. Műveim ezért a látható és a láthatatlan határterében jönnek létre, ahol a kép nemcsak megmutat valamit, hanem eltakar, sejtet és egy transzcendens vagy magasabb rendű jelenlét lehetőségét is megnyitja.